Вырашыў прысвяціць сябе кінарэжысуры пасля знаёмства з Жанам Рэнуарам і прагляду фільма Віторыё дэ Сіка «Веласіпедакрады» (1948). Фільмы Рэя «Патэр Панчалі» (другая назва — «Спеў дарогі», 1955), «Неспакораны» (1956), «Музычны пакой» (1958), «Свет Апу» (1959), «Чарулата» (1964), «Гульцы ў шахматы» (1977) сталі адкрыццём Індыі для заходняга гледача.
Прызнанне
Многія фільмы рэжысёра былі ўзнагароджаныя прэмія, таксама кінапрэміяй «Оскар». Рай — кавалер французскага Ордэна Ганаровага легіёна, лаўрэат прэміі Амерыканскай акадэміі кінамастацтва за ўклад у мастацтва кіно.
Літаратура пра рэжысёра
Seton M. Portrait of a director: Satyajit Ray. Bloomington: Indiana UP, 1971
Rangoonwalla F. Satyajit Ray’s art. Delhi: Clarion, 1980.
Nyce B. Satyajit Ray: a study of his films. New York : Praeger, 1988
Robinson A. Satyajit Ray: The Inner Eye. Berkeley: University of California Press, 1989.
Cooper D. The cinema of Satyajit Ray: between tradition and modernity. Cambridge; New York: Cambridge UP, 2000
Ganguly S. Satyajit Ray: In search of the modern. Lanham: Scarecrow Press, 2000
Ishaghpour Y. Satyajit Ray: l’Orient et l’Occident. Paris: Différence, 2002
Satyajit Ray: Texte zum Werk, zur Person, zu den Filmen. Berlin: Freunde der Deutschen Kinemathek, 2003
Majumdar G. Satyajit Ray: creating classics. New Delhi: Rupa & Co., 2003.